Már van egy blogom ezen kívül, de abban inkább hétköznapi témákat taglalok. Mivel programozói pályára készülök, és még emlékszem milyen nehéz volt az indulás, úgy döntöttem, hogy segítő/tanító jelleggel csinálok még egy blogot, ami csak és kizárólag programozásról fog szólni. Igyekszem majd hasznos dolgokkal teleszórni. Bárki, bármikor, bármilyen problémával fordulhat hozzám bizalommal, megteszek majd minden tőlem telhetőt a válasz megtalálására.
De hogy ez a poszt se legyen felesleges, kicsit írok a programozás történetéről.
A kezdet kezdetén...
És mondá Isten: Legyen világosság. Na nem ennyire régen, de az tuti, hogy sok évvel ezelőtt néhány okos bácsi kitalálta a matematikát. Akkor még nem voltak számológépek, szóval az embereknek kézzel, írásban, vagy esetleg fejben kellett számolniuk. Képzeld csak el a középiskolát számológép nélkül. Nem túl vicces dolog...
Na pont azért, mert nem vicces, néhány még okosabb bácsi előrukkolt egy olyan masina ötletével, ami megkíméli az embert attól a rettenetes mennyiségű fárasztó agymunkától, amivel a számolás jár. Teremté tehát az ember a számítógépet. És látá az ember, hogy jó. Most már nem kellett arra várni, hogy valami szegény szerencsétlen elvégezzen néhány száz számolási műveletet papíron. Már ott volt a számítógép, ami mindezt relatíve gyorsan, és hibátlanul elvégezte.
Gépi nyelvek és az Assembly
A régi időkben a számítógépek még nagyon egyszerűek voltak. A legelső számítógépek például még csak kb. nyolc parancsot ismertek. Gyakorlatilag a programozó írt egy számsort, megetette a géppel, és lefuttatta; a számok képviselték a parancsokat. Például tegyük fel, hogy a 0 volt az összeadás, az 1 pedig a szorzás művelete. Az ilyen programokat gépi nyelven írt programoknak nevezzük.
Egyszerű számítógépekről lévén szó, a programozók még könnyen fejben tudták tartani, melyik szám mit jelent, hiszen kb. nyolc parancs volt összesen. De aztán telt-múlt az idő, és egyre több, egyre bonyolultabb parancsok születtek, először csak néhány tucat, aztán később akár száz is. Kevés ember tud ennyi számot fejben tartani, és minden alkalommal kikeresni annak a bizonyos parancsnak a számát egy könyvből, eléggé kimerítő és hosszadalmas munka. Tehát kitalálták az Assembly nyelveket. Az Assembly nyelv tulajdonképpen egy nyelv, ami a szóalapú parancsokat lefordítja gépi kóddá. A korábban említett gépi kóddal működő masina tehát 6-ot 7-el az alábbi módon szorozná meg:
1 6 7Az 1 a konkrét parancs a 6 és a 7 pedig az adat, amin a parancsot végre akarjuk hajtani. Természetesen sok oldalnyi számsor nézegetése káros lenne nem csak a szemnek, de az agynak is. Ugyanez Assembly-ben már így nézne ki:
MUL 6 7
Ez már sokkal egészségesebb. Legalább most már ránézésre tudni lehet, hogy szorzásról van szó. (A parancs az angol multiply szóból ered, ami szorzást jelent.) Vannak úgynevezett assembler programok. Feladatuk nem más, mint átírni az Assembly nyelven írt programokat gépi kóddá. Az assemblerek nagyon egyszerű programok; gyakorlatilag csak kikeresik a parancsot egy listából, és kicserélik a neki megfelelő számra.
Mára ennyi.
